A sport elsősorban szellemi fogalom. Egy sportcsapat a társadalomnak kicsinyített képe, a mérkőzés az életért való nemes küzdelem szimbóluma... A sport a játék alatt tanítja meg az embert rövid idő alatt a legfontosabb polgári erényekre: az összetartásra, az önfeláldozásra, az egyéni érdek teljes alárendelésére, a kitartásra, a tettrekészségre, a gyors elhatározásra, az önálló megítélésre, az abszolút tisztességre, és mindenekelőtt a "fair play", a nemes küzdelem szabályaira.
     Szent-Györgyi Albert   

Folytatást ígértem, de nem akarok hosszú lenni. Igazából arra szeretnék biztatni mindenkit, hogy éljünk meg közösen minél többször, egy-egy „futballmeditációt” , melynek győzelem és siker a vége. Az ilyen végeredményhez viszont a Te mentális küzdelmedre, a siker iránti vágyad kisugárzására és a csapat buzgó biztatására is szükség van! Képzeld el mekkora hatása van ha 10 ember tol egy kamiont, vagy ha 500 ember. Hát ugyan ilyen hatást tudunk kifejteni mentálisan a csapat felé ha sokan és igazán akarjuk a győzelmüket. És mért ne akarnánk? Ugyan akkor mindannyian sok-sok élettapasztalattal leszünk gazdagabbak.

Ezért arra szeretnék kérni,

• minden édesanyát akinek fiacskája imádja a futballt, de ő még nem igazán tudja ezt elfogadni,

• minden édesanyát akinek kislánya futballista vagy futballszurkoló után vágyik, de ő ezt nem jó szemmel nézi,

• minden feleséget, barátnőt akinek férje, barátja imádja a futballt, de ő maga még nem volt meccsen,

• minden lányt aki kedveli a futballt a focistákat, szurkolókat, de esetleg szégyellős és nem mert eddig meccsre járni,

• minden kedves nő társamat akik eddig nem gondoltak, vagy negatívan gondoltak a futballra és szurkolóira,

hogy egyszer jöjjenek ki a meccsre.

Aztán majd arra, mint azon kedves nőtársaimat akik eddig is szorgalmasan jártak (mert vannak ám ilyenek is, nem is kevesen, hála Istennek), hogy továbbra is legyen kitartásuk és amikor csak tehetik legyenek ott a meccseken, és szurkoljunk együtt! A csapatért, magunkért, mindenkiért. Hajrá Kövesd!

Férfi szurkoló társaimat szintén arra kérem, hogy legyen továbbra is kitartásuk! és tegyenek még egy kísérletet kedvesük felé, hát ha mégis ki tudják csalni a meccsre...

És ha kedvet érzel egy kis csapatépítéshez, vagy ha bármilyen ötleted van, kérlek jelezd felénk, vagy itt alul nyilvánosan vagy a kapcsolatoknál található e-mail címen. Várunk szeretettel!

Hajrá Kövesd!!!

Ilona vagyok. Közel a hatvanhoz. Most felmerül benned a kérdés, hogy mit keresek itt? És jogos! Egy évvel ezelőtt én is feltettem volna magamnak ezt a kérdést. Most mégis úgy gondoltam megosztom veled, hogy hogyan lettem a Mezőkövesdi Futballcsapat szurkolója.

Talán azzal kezdeném, hogy hitvallásom szerint azért születünk ide a Földre, hogy tanuljunk. Tanuljunk az Élet iskolájában, hogy majdan, amikor eltávozunk, lelkünk megannyi tapasztalattal gazdagítsa a világmindenséget. Bizony ez az iskola nem könnyű, ezt mindannyian tudjuk.
Én magam is megéltem sok-sok nehézséget és sok-sok csodát, úgy racionális, mint spirituális oldalról. Őszinte vagyok, a sport sosem érdekelt nagyon, a futball meg különösen nem. Sokszor dühös voltam férfi családtagjaimra, hogy mit tudnak rajta szeretni, hogy tudnak órákig meccset nézni.
De úgy tűnik, ez így nem volt rendjén.
Az élet úgy hozta, hogy hosszú hónapokig úgymond egy fedél alatt laktam a csapat egyik játékosával. Ma ezt úgy értékelem, hogy Isten nekem őt küldte tanítómnak. Nem túlzok! Egy futballista is lehet tanító az Élet iskolájában.
Ahogy nap, mint nap láttam azt a fegyelmezett felkészülést minden egyes meccsre, amikor együtt örültünk a sikereknek és együtt éltünk meg egy-egy kudarcot. És látni azt az erőt, ahogyan egy sportember felül tud emelkedni a kudarcon és teljes lendülettel és bizalommal újra elindulni a következő meccsre.
Hát igen, ezek a benyomások vittek el engem is az első (és a többi) meccsre.
És ott megértettem férfi társaink rajongását. Ők bizonyára sokkal hamarabb tudták azt, amit én csak nemrég tudok, hogy egy-egy mérkőzés sikere akár másodperceken múlhat. Hogy ezeknek a játékosoknak úgy mentálisan, mint fizikailag nagyon toppon kell lenniük a 90 perc alatt. Itt a játék egy nagyon komoly feladat. Aztán rájöttem, hogy a szurkolók ezt a 90 percet mentálisan együtt élik a játékosokkal. És ez adja az igazi átlényegülést. Nagy részben férfi társainknak, mivel még inkább ők járnak többen a meccsekre. 90 percig nincs gyötrődés az élet nehézségein, addig játék és küzdelem van. És ha nyer a csapat,  akkor siker! Ez felér egy komoly meditációval!
Aztán mikor kedves ismerősöm azt mesélte, hogy számára az volt a legmeghatóbb, amikor az egyik győztes meccs után egy szurkoló könnyes szemmel ilyen mód mondott köszönetet, „.......... köszönöm....... ma van az 58. születésnapom és ennél nagyobb ajándékot nem kaphattam volna”.
Akkor azt mondom, hogy a futball nem a brutalitásról és a randalírozásról szól, legalábbis itt Mezőkövesden biztos, hogy nem! Folytatás következik......